Igaz emberi történtek: Ilike néni

Így indultam el a HerbaDoctor stábjával együtt hozzájuk, akik Nyíregyházán laknak, egy kellemes zöldövezeti lakóparkban. Mikor megérkeztünk, Erzsike fogadott minket aggódva a társasház parkolójában, felhívta a figyelmünket, hogy az édesanyja már nem a régi, néha vannak rossz napjai, nem mindig jut minden az eszébe már és reméli hogy jól fog sikerülni ez az interjú. A liftben felfelé azt is elmondta, hogy az anyukája nemrég, 100 évesen egy rossz mozdulat miatt elesett, ekkor sajnos eltört a medencecsontja, azonnal meg kellett műteni...

De aggodalomra semmi ok, ugyanis a műtét után egy hónappal tökéletesen összefortak a csontjai, minden rendben van vele, csak kicsit nehézkesebben mozog. A lakásba beérve arra számoltunk, hogy a tv előtt üldögélve és pihengetve vár majd minket Ilike néni, de nagy meglepetésünkre egy teljesen más kép fogadott minket. Ő ugyan valóban ült, de egy dolgozóasztal előtt, lázasan tevékenykedett, látszott rajta, hogy nagy munkában van benne. Mikor minket észrevett, kitörő örömmel fogadott bennünket, mintha már régről ismernénk egymást.

Aztán megmutatta, hogy mi az, amivel ennyire foglalatoskodik. Elmondta, hogy egy nagy és fontos munkát kell megcsinálnia, amin már jó pár napja dolgozik, de nagyon igyekszik, hogy minél hamarabb kész legyen vele.... Közelebb lépve vettük észre hogy az asztalon egy félig kész, gyönyörűszép hímzett goblein van, amely Jézust töviskoronában ábrázolja.

- "Hamar be szeretném fejezni", -mondta, hogy belevághasssak a következő feladatba, egy másik izgalmas gobleinbe.

Aztán átmentünk a nappaliba, hellyel, ásványvízzel és süteménnyel kínált minket, aztán elkezdtünk beszélgetni.

Még fel sem tettük a kérdéseinket, amikor egyenesen a szavunk elé vágott és azt mondta:

-"A titok ennyi: akarni kell mindent, amit el szeretnénk érni, sokat kell dolgozni, annyit, hogy ne legyen időnk a búslakodásra! és mindig legyen új és új cél!" -Miközben válaszolt, csodálattal megvizsgáltam az arcát, a kezét, a bőrét. Alapvetően korához képest szinte alig volt ránc és májfolt rajta. A kezén és a karján sima és hidratált volt a bőre, elváltozások nélkül. Meg is jegyeztem neki kedvesen, hogy jól tartja magát, simán letagadhat a korából legalább 20 évet, amit elpirulva, szégyenlősen fogadott.

A következő kérdéseim azok az általános kérdések voltak, amelyet szinte mindenki feltenne, hogy hogy tetszik lenni, milyen az egészségi állapota.

A lánya Erzsike rögtön reagált rá, mielőtt az anyukája megszólalt volna:
- "Anyu nagyon jól van, amikor kórházba került a töréssel, a műtét előtt egy teljes vérképet csináltak nála. Az orvos ekkor megjegyezte, hogy olyan tökéletes a vérképe, hogy egy 40 éves is megirigyelhetné. Mikor a kórházból hazaengedték, fájt még a lába, ezért első nap adtunk neki 2 szem fájdalomcsillapítót, de utána már nem engedte, hogy több gyógyszert adjunk neki, azt mondta, hogy inkább fájjon, de ő nem mérgezi magát tovább, úgysem használ ez semmit."

Aztán Ilike néni is hozzáfűzte:
- "Ma napig összesen 3 gyógyszert szedek, 1-et a vérnyomásomra, 1-et a szívemre, de ez valamilyen vitamin, valamint 1 szem Magnéziumot B6-tal. Pár évvel ezelőtt Parkinson kórt diagnosztizáltak nálam, mikor elmentem egy kivizsgálásra. Az orvos felírta nekem a gyógyszert, de mikor azt mondta, hogy mindennap kell szednem, akkor az orvos előtt széttéptem a receptet. 1-2 hónap múlva elmúltak a Parkinsonos tüneteim, újra a régi voltam. Valószínű, ha szedtem volna a gyógyszereket, akkor még most is beteg lennék."

Aztán tovább mesélt a 65 dédunokával rendelkező dédnagyi. Beszélt a fiatalkoráról, mikor férjhez ment és 8 gyereket szült, hogyan nevelte fel őket a legnagyobb nehézségek közepette, még a háborús megpróbáltatások ellenére is. Elmondta, hogy Ő tanárnő volt, a férje pedig pap és hogy nagyon sokat dolgoztak mind a ketten, mert a munka mellett még mindent meg is termeltek maguknak.

Volt olyan időszakuk is, hogy évekig nem kaptak fizetést a rendszerváltás miatt, ekkor szükségből adódóan teljesen önellátóvá váltak, így is megvolt mindenük, amire szükségük volt.

Ekkor már teljesen feloldódtak riport alanyaink, megmutatták a családfájukat, amit tavaly készítettek ajándékba nekik az unokák. Ilike néni büszkén jelentette ki, hogy szerencsére sosincs egyedül, valamelyik gyerek, vagy unoka mindig meglátogatja, mindig vannak körülötte. Egy egy családi összejövetelen is 110-en, 120-an vannak, mivel mindenki találkozni akar a dédnagyival, ezért egy-egy ilyen esemény méretét illetően szinte felér egy lagzival. Beszélgetésünk közben félve kérdeztem meg Ilike nénit, hogy mikor vesztette el a férjét és hogy ezt a nehéz időszakot hogyan sikerült "túlélnie", hogyan tudta feldolgoznia a történteket. A lánya és ő egyből és egybehangzóan válaszoltak: a HIT segített. Ugyanis ők is és az egész család vallásosak, hisznek abban, hogy ez az élet többről szól, hogy lelkek vagyunk és találkozunk még a szeretteinkkel. Közben az is kiderült, hogy Ilike néni már sajnos jó pár éve már, hogy 3 gyerekét is elvesztette a 8-ból, amelyek még nagyobb veszteséget jelentettek neki. Ezeken az időszakokon is a történtek elfogadása és az Istenbe vetett bizodalma vezette át.

Aztán ahogy telt-múlt az idő, előkerült egy könyv is, amelyben Ilike néni összes hímzett goblenjeinek gyűjteménye volt. Ámulva nézegettük a fotókat, igaz nem számoltuk meg, de többszáz kép lehetett, főleg szentképek és híres festmények hímzett változatai voltak a gyűjteményben.

- "Tudod kislányom, fontos, hogy legyen egy hobbid, amiben örömödet leled, legyen mindig célod, amiért érdemes élned, ez visz előre. A mai fiatalokban azt látom, hogy mindent készen kapnak, nincs ami motiválja őket. Dolgozni kell sokat, fizikai munkát is, ami frissen tartja az elmét és a testet.... "-mondta, aztán még gyorsan hozátette, "jah és a keresztrejtvények, minden este lefekvés előtt egy-egy nagyobb volumenű keresztrejtvény töltök ki, ezzel edzem a gondolkozásomat."

Közben azért hívatásomból kifolyólag kíváncsi voltam még egy-két dologra és megkérdeztem, hogy van-e még más titok? Hogyan tetszik étkezni, tetszett-e valaha sportolni?
Ilike néni ezt gyorsan letudta annyival, hogy régebben a szegényebb körülmények miatt kevés húst evett sok zöldséggel, viszont ma már mindent megeszik, amit megkíván, de mértékkel. Kedvenc édessége a "cukros kavarós kávé", amiből be is spájzolt az otthonában, ki tudja, mit hoz a jövő, nehogy egyszer ne legyen kapható a boltokban.

Interjúnk végére jól összebarátkoztunk Erzsikével és az anyukájával, szinte már barátnők lettünk. Ilike néni alig akart elengedni minket. Mielőtt eljöttünk, átadtuk neki az ajándékcsomagunkat, egy HerbaDoctor Magyar Termék Nagydíjas kozmetikumokból és egy masszázsgyűrűből álló összeállítást. Ilike néni lelkesen rögtön végigbontogatta és szagolgatta a krémeket, majd elégedetten jegyezte meg, hogy nagyon jó illatuk van, majd megmutattam neki, hogyan kell használni a masszázsgyűrűt, amit annyira megkedvelt, hogy le sem vette az újjairól, folyamatosan masszírozta vele az újjait, még akkor is, amikor megköszöntük a beszélgetést. Végül búcsút vettünk a családtól, egy kellemes szinte már baráti találkát hagyva magunk után, különböző filozófikus gondolatokkal indulván haza. Azon elmélkedtünk, hogy vajon miben rejlik igazán Ilike néninek a titka, minek köszönhető ez a végelennek tűnő vitalitása, mit szűrhetünk le magunknak mindazokból a dolgokból, amiket elmondott?

Talán az erős, rettenthetetlen hite, amely keresztülvitte mindenen, vagy az élethez való pozitív hozzáállása a titok? vagy az újra és újra kitűzött célok, vagy hogy hoszzútávon saját termelésű ételeket fogyasztott és kemény fizikai munkát végzett? netán hogy sok gyereket szült, nevelt és nagy családban él? akár az, hogy ha csak lehet, kerüli a szintetikus gyógyszereket? Akár ezek mind együtt vezettek ehhez az igazán aktív és egészséges hosszú élethez?

Következő cikkemben is tovább "nyomozok", nyomozunk, újabb 100 évessel beszélgetünk, én és a HerbaDoctor. Tartsatok velünk!