Blog
Annuska néni kedvenc étele a szalonna és az alma
Az Igazi Emberi Történetek sorozatunk folytatásaként az Emmaus Evangélikus Szeretetotthon legidősebb lakójához, a százéves Péter Mihályné, Annuska nénihez látogattunk el, és arra kértük, árulja el, mi az ő titka, hogyan élt, és minek köszönheti, hogy elérte ezt a szép életkort.
Annuska néni, mint mondja, a régi időkből nagyon sok mindenre emlékszik, bár annak ellenére, hogy nehéz életére nem szívesen tekint vissza, bátran kezdett bele történetének mesélésébe:
- 1916. júliusában születtem Újfehértón. 16 éve már, hogy otthonban élek. A szeretett férjem 21 éve hunyt el, több mint 60 évig voltunk házasok. Nagyon szeretettünk mulatságokra járni, szeretettünk táncolni, nagyon boldogok voltunk a házasságunk alatt, az uram sokat bókolt nekem. – mosolyodott el. – Hat gyermekünk született, ketten sajnos nagyon fiatalon elhunytak. 5 évig maradtam magamra mikor a férjem elment… A gyerekek szétszóródtak, mind más városokban élnek. Nehéz volt egyedül, de úgy gondolom, akármi történik velünk, az életnek mennie kell tovább, soha nem szabad feladni. Kitartónak kell lennünk, és mindig csak előre kell nézni!
Ahogy mesélt, hamar kiderült, hogy Annuska nénit rengetegen kedvelik. Mindig nagyon szeretett piacra járni, éppen ott kapta a jó hírt annak idején arról is, hogy az Emmaus Evangélikus Szeretetotthonban Nyíregyházán van szabad hely, így került ide, ahol most mi is találkozhattunk vele, megismerhettük őt.
Úgy gondolja, hosszú életét kitartásának és a jó Istennek köszönheti. Minden héten templomba járt, minden nap imádkozik, imáit dalba is foglalta nekünk.
Egész életében dolgos asszony volt, nagyon szeretett varrni, saját földjükön mindent maguknak termeltek meg. Amíg a férje a fronton volt, ő gondozta a jószágokat is.
- Sosem bántam, ha dolgozni kell, minden munkát szívesen végeztem – mesélte Annuska néni.
Véleménye szerint az egészségünk megőrzéséhez nagyon fontos odafigyelni az étkezésre. Kedvenc ételei a szalonna és az alma, de minden gyümölcsöt nagyon szeret.
- Én gyógyszereket sosem szedtem, csak a vérnyomásomra szedem most is. Szerencsére ellátom magam, magamtól eszek, öltözködök, tisztálkodok, nem szorulok segítségre. Tüdőgyulladás miatt kerültem csak kórházba, akkor azt hittem meg fogok halni, haza akartam jönni, de az orvos megnyugtatott, hogy még nem jött el az ideje. Azután meg is gyógyultam. – mosolygott.
Elmesélte, hogy nem fél a haláltól és a betegségektől, tudja, hogy a jó Isten vigyáz rá, és ha majd eljön az idő, nem fog szenvedni, úgy búcsúzik majd el, ahogyan érdemli.
- A Drága Istenem tudja, mit érdemlek. Majd Ő értem küldi a Megváltót.